You're not easy to love... noh.

Imádom ezt a számot Rihanna Loud cdjéről.

Szóval... szar az élet. Micsoda újdonság... Nagyon új vagyok, és egyre egyedibb. Rohadjon meg az egész, ott ahol van. Nekem nem kell. Zavaros minden. Fingom nincs, hogy mi legyen. Várok... MEDDIG??? A kurva élet...

Am jó SP új CDje,a Kölyök 22. Bejövős... Szeretem SPt. Továbbra is. Meg Zsombor...

Zsombor. Idióta. Hogy utálom. Nem is beszélek róla... idióta. Csak az a hülye dolog van, hogy... nem tudom. Sz... szeretem. Úgyhogy ő is menjen a fenébe. Mert utálom. Bárcsak... annyi bárcsak van, hogy az már törvénybe ütközik. Annyi kérlek, hogy az már fáj. És... mégis bárcsak, meg mégis kérlek. És mégis szeretlek.  Hogy tudnék rád valami rosszat mondani, de csak a legrosszabb jön ki... Én tényleg szeretlek.

Most eléggé jól alakulnak a dolgok az életemben. Szinte mindenem megvan, amire vágytam az elmúlt időben. Ráadásul holnap lesz a szülinapom. Igazán nem panaszkodhatom, és minden okom megvan az elégedettségre. Csak boldog nem vagyok. De miért nem? Hisz, annyira csodás az életem... pl kiadják az egyik novellámat, ami rettentően nagy dolog. Szerencsém van, hisz ez az első verseny, ahol pályáztam, és máris sikereket értem el. Erre igazán büszke lehetek. De mindez hiába, ha a szívem olyan bánatos. Mit ér ez a sok jó, ha nem tud a szívem örülni neki???

És ehhez még hozzájön az is, hogy holnap lesz a 16odik szülinapom. Amivel amúgy nem lenne semmi gond, sőt szuper, csak így nem jó. Nincs suliban ezen a héten. Vagyis, hétfőn volt, de a hét többi részében nem lesz, mert a válogatottban játszik. És mindezt pont ezen a fantasztikus héten, amikor egy csomó szuper dolog történik. De így vinyont egyszerüen nem vagyok képes élvezni, mert annyira hiányzik. Azt hiszem, egy kiadós sírás jót tenne az idegeimnek, de valahogy még ahhoz sincs kedvem. Csak szimplán meghalni. De még előtte tanulnom kell holnapra. Úgyhogy, mennem kell.

De most komolyan... Minden nap ugyanaz... minden nap csalódni egy emberben, ezt nem lehet túl sokáig bírni. Dehát, egyszerűen muszáj.

És ezt a töketlen fasszopót!! Ilyet még nem pipáltam. Stíröléskirály, de annyira egy kis puhapöcs. Már nem is tudok mit mondani rá. De ha meglátom, legszívesebben öngyilkos lennék. Annyira haragszom magamra miatta. Ez az egyik legrosszabb az egészben. Mintha teljesen felemésztené a józan eszemet.

 De holnap... csak 11ig leszek a suliban, utána meg megyünk egy versenynek a prezentációjára, utána meg még egy írói versenyre is megyek. Úgyhogy legalább lesz, ami lefoglalni. Már nem mintha így nem lenne. Most is annyira fáj a fejem. Legszívesebben elájulnék, nem is értem, hogy bírom.

Az egyik barátnőm elolvasta az egyik novellámat, és azt mondta, úgy írok, mint az egyik volt ismerőse, aki végül öngyilkos lett. A lány vezetett blogot, és azt olvasgatom. Igazából kicsit ijesztő dolog olyasvalaki legbelső, személyes, és valódi gondolatait látni, aki tulajdonképpen... halott. Közben meg belegondoltam, hogy ha én is meghalok, és valaki elolvassa a blogomat... hát, enyhén idiótának fog tartani. Igazából nem nagyon szeretek keseregni azon, hogy mennyire szar a világ, és hogy senkinek sem kellek. Mert hiszem, hogy mindig van olyan személy, akinek éppen rád, vagy a segítségedre van szüksége. Jó, persze az igaz, hogy az élet néha kicsit nagyobb pofont ad a megérdemeltnél, de hát Istenkém, az élet nem igazságbajnok fairséggel, és csupaszívvel. És pont attól leszek erős, hogy fel tudok állni, és nem kesergek, és nem választom a könnyebb megoldást. Jó, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az öngyilkosok mind hülyék, de szerintem sokan túlreagálják a problémáikat. Nincs olyan fájdalom, amit ne lehetne orvosolni. Hm... milyen optimistán állok hozzá az élethez. :) Tulajdonképpen az öngyilkosok mind színészek. A saját tragédiájuk főszereplői. Azt hiszik, hogy az milyen jó dolog, hogy feláldozzák az életüket fájdalmukban, és hogy mennyire különleges, és nagy bátorságot igénylő, nemes cselekedet, pedig rohadtul nem. Ahhoz, hogy egy mozdulattal véget vess az életednek semmi erő nem kell, de ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetből is fel tudj állni, komoly belső akarat, és hit kell. És lehet, hogy én állandóan azt írom, hogy "öljön már meg valaki... " de valójában ez csak amolyan szófordulat. Olyan... hát, most egyszerűbb lenne meghalni. De tulajdonképpen a meghalás minden napnál egyszerűbb. Nem is beszélve arról, hogy mekkora fájdalmat okoz a szeretteinek az, aki véget vet az életének. Undorítóan önző cselekedet. Igenis, csinálja végig, addig, amíg csak tudja. Én körmeimmel kapaszkodnék az életemhez, ha a halál el akarna cibálni, és küzdenék. Szóval, ezt tanácsolom mindenkinek, aki olyasmin goldolkodik, hogy öngyilkos legyen. Azonnal verje ki a fejéből ezt a gondolatot, és kapja össze magát. Arról nem is beszélve, hogy az öngyilkosság Isten előtt megbocsálthatatlan bűn. Bár én annyira nem vagyok hívő... sőt, semennyire nem vagyok hívő. De ez mondjuk egy érdekes dolog. Na mind1. Ennyike. :D

Október van. Már másfél hónapot sikeresen végigszenvedtünk az évből. Zsombor... drága, elképeszően szexis, és szégyenlős Zsombor. Istenem, hogy lehet, hogy semmit sem változtál?? Vagy, talán mégis?? Picikét mégiscsak.

Kezdjük ott, hogy mindenki szerint az én hibám, hogy nem vagyunk együtt, és sajna van benne valami. :( Annyira próbálkozik szerencsétlen, de én hűvös vagyok, mint egy jégcsap, és bármit csinál úgy pereg le rólam, mintha egy vastag kőfal lenne közöttünk. Úgy viselkedek, mint aki még csak nem is észleli őt. o.O.o.

Hát igen... nem lehet azt mondani, hogy futnék utána. Pedig amikor látom, hogy néz rám, hihetetlen, hogy nem kap el, cipel be a mosdóba, és... xD Én is néha legszívesebben letépném róla a ruháit. :) Kicsit talán túlságosan hűvös vagyok vele... Istenem, de szar volt a nyár, mennyit szenvedtem. De mégis, semmiség volt ahhoz képest, ahogy mostanában szenvedek miatta. Olyan egyértelmű jeleket küld, annyira evidens, hogy rohadtul bejövök neki, még mindig nem adta fel, hogy az már egyszerűen fáj.

Am más... nem nagyon van. Mármint, semmi extra nem történik mostanában. Csak egy dologban vagyok biztos. Én arra születtem, meg van írva, hogy Zsomborral legyen az első... Ő egy fontos valaki az életemben, egy lényeges, és nélkülözhetetlen megálló az életemben. Abban nem vagyok biztos, hogy ő, Ő, de benne van a pakliban. :)

Ma megyek moziba, megnézni az Utolsó léghajlítót. :) Remélem zsír lesz. Régen sokat néztem a rajzfilm változatát, és azt akkor még nagyon lájkoltam.

Jaj... tegnap rájöttem, hogy szükségem van Zsomborra. Igen, szar beismerni, de ez van. Valahogy szükségem van rá. Amikor ő ott volt, mint olyan különlegesnek éreztem magam. Olyan igazi VALAKINEK. Éppen ezért sajnos le kell mondanom róla. Túl fontos emberré válna, és nagyon szar lenne elveszíteni. Már pedig, elveszíteném, abban biztos vagyok. Nem tarthat örökké a mi szerelmünk, egyszerűen tudom. Jó így, ahogy van. Nem akarok se kevesebbet, se többet. Az agyam jól tudja. A szívem mondjuk nem így gondolja, de nem az a tipus vagyok, aki a szívére hallgat. Tehát, jó lesz ez így. Maradjunk csak ahogy vagyunk, nem szabad, hogy közel kerüljünk egymáshoz. Nem engedhetem. Túlságosan belekapaszkodnék, nagyon megszeretném, szükségemre lenne rá, nagyobb, mint most, úgyhogy ennyi. Ja, amúgy csak ma láttam, hogy nem vágatta le a haját. Amikor láttam, még a suliban, akkor tökéletes volt. Nekem úgy pont tetszett. De most meg nagyon tré lett neki... Nem akarok hosszú hajú pasit, de mivel nem is akarom, hogy a pasim legyen, maradjon csak így. Legalább távol tudok maradni tőle. :) De ha élőben jól fog állni neki, akkor lelövöm magam. :D Nem, muszáj, hogy hülyén nézzen ki... egyszerűen muszáj. Így kell lennie, különben nem leszek képes betartani a szavamat. Amúgy is annyira félek, hogy nem leszek képes betartani  magamnak tett ígéreteimet, hát még ha szuperul is néz ki majd szeptemberben. Akkor egyenesen kidöglök. Elég erősnek kell lennem, és nem csak vele, hanem mindenkivel kapcsolatban. Nem akarok ezekkel járni, a szívem teljesen más emberre vágyik, és őrá még az agyam is másként gondol. Na, ez most nagyon skizofrén gondolat volt... :):)

Úgy érzem, ma megint vele fogok álmodni. Mármint Zsomborral... :( Tagadhatatlanul hiányzik, és szeretném, ha az enyém lenne. De akkor meg mi a szarért nincs így? Ezt olyan nehéz lenne megoldani??!! :@ Nem bírok ki vele még egy újabb, boldog, összeborulós álmot, egyszerűen nem. Az olyanokból annyira szörnyű felébredni. :(

Szóval, nem sokára suli. Fura, de azért kicsit várom... az emberek miatt. Kíváncsi vagyok ki mennyit változott, na meg, hogy milyenek lesznek az újak. És mostmár nem mi leszünk a legkisebbek a suliban. Jeeee. :D Bár mi nem nagyon figyeltünk oda a 10edikesekre, momentán alig ismerek valakit onnan, de azért jó lesz. :) Remélem tisztelni fognak mnket a kis taknyosok. Jaj, fura visszaemlékezni, mi mennyit változtunk az első napok óta.. Jó, engem akkor is egy SPmániás is ribancnak tartottak, aki bekézelt, és álszent, meg kurva, de ez nem igaz. Najó, SPmániás vagyok, meg néha kicsit kurvás volt a sminkem... meg a ruhám, de atól még nem igaz minden, amit mondanak. De egoista nem vagyok. Csak mert szeretem nézegetni magam a telefonomban, meg abba igazgatni a hajam, attól még nem kéne minden egyes alkalommal kiparodizálni, amikor nem vagyok a teremben!!!! Nem mintha rosszul esne, de ez akkor sem az igazi kép rólam. Váá, hogy utáltam néha a többieket. Nem bírják elviselni, ha valaki szebb náluk, rögtön szét kell baszogatni az illetőt. :S Jó... :) Ez az utolsó mondat rohadtul egoista volt... akkor úgy mondom, hogy nem bírják elviselni, ha más is szép... :) Így már valamivel elfogadhatóbb. :D

Ma megnéztem a 10 kicsi indiánt filmben. Nagyon zsír volt... de azért a könyv jobban tetszett. Egyrészt azért, mert ott tényleg mindenki meghalt, úgy, ahogy annak lennie kell. A filmben viszont nem hagyták meghalni a fiatal szerelmeseket. :) De egy igazi rendező tudja, hogy néha be kell áldozni a romantikát a tökéletességért. :( Egyrészt örülök, mert már a könyvet olvasva is sajnáltam Lombardot, meg Verát, hogy ennyire nem jött össze nekik. Na meg aztán le is lőtte a csaj a hapsikát... :S A könyvben viszont minden jól alakul. Túl jól.

Tíz kicsi néger éhes lett egyszer; s vacsorázni ment,
Egyik rosszul nyelt, megfulladt, s megmaradt kilenc.

Kilenc kicsi néger későn feküdt le, s rosszat álmodott,
Egy el is aludt másnap, s nem maradt, csak nyolc.

Nyolc kicsi néger sétára ment egy szép kis szigeten,
Egy ott is maradt örökre, s így lettek heten.

Hét kicsi néger tűzifát aprít, gyújtóst hasogat,
Egyik magát vágta ketté, s már csak hat maradt.

Hat kicsi néger játszadozik a kaptárok között,
Egyet megcsíp egy kis méh, és nem marad, csak öt.

Öt kicsi néger tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik bíró lesz a végén, s marad, csak négy.

Négy kicsi néger tengerre száll, és egy piros lazac
Egyet lépre csal, bekapja, s csak három marad.

Három kicsi néger állatkertben jár, egy nagy medve jő,
Egyet keblére ölel, és így marad kettő.

Két kicsi néger kiül a napra s sütkérezni kezd,
Egyik pecsenyévé sül és nem marad, csak egy.

Egy kicsi néger magára hagyva, árván ténfereg,
Felköti magát, és vége is, mert többen nincsenek.

Most annyira nem zsír. Annyira fogalmam sincs, hogy mit akarok. Bárcsak tudnám. És bárcsak képes lennék kivitelezni is. Igen... az jó lenne. :P De egyenlőre meg csak döntésképtelenül szenvedek összevissza. :(

Igen, mennék, tenném. Csak fogalmam sincs, hogy mit. Pedig annyira elhatároznám magam. Ja, valahogy úgy. Tenni akarok már végre valamit, amire tényleg vágyom. Nem akarok többet itthon ücsörögni, és arra várni, hogy valami izgis dolog történjen velem. Lépni akarok, kitörni a keretből. Szabad akarok lenni, és önmagam lenni. Azt akarom adni, mindenkinek, aki tényleg vagyok, nem pedig egy ilyen ügyesen összerakott jókislányt. :S Be fogok dilizni, mert meg van kötve mindkét kezem, és eljátszom, hogy mindenz tökre normálisnak találom, és élvezem is. Nem. Nem akarok mindenki drágasága lenni, nem akarom tovább csinálni ezt a rendes kislány imidzst... Meg akarom mutatni, hogy ki vagyok, akár helyes, akár nem. Oda akarok menni, ahova a szívem húz, és azt csinálni, amit a pillanat eldönt. Nem akarok a holnapra gondolni, tervezni, csak szállni, szabadon, mindenki beleszólása nélkül. Nem akarom, hogy a szüleim irányítsák az életem, bulizni akarok járni, meg SP koncertekre, és megvenni, azt amit akarok, akármennyire is rózsaszín, meg kiscicás. Azt akarom, hogy csalódjanak bennem, végre egyszer az életben. Olyat akarok tenni, ami felrobbantja a bombát, az egész ismertségi körünkben. Sőt, olyat, ami mindenkinél kiveri a biztosítékot. Ismerjen meg mindenki, legyek csak végre olyan, amilyen szeretnék lenni. Küzdeni akarok, kihívásra várok, fájdalomra, igazi szívfájdalomra, amiért meghalni is képes lennék. Boldogságra, örömre, érzésekre. Igazi életre, hogy ne másét csodáljam, és hogy ne másról szóljon az életem. Az életem szóljon rólam, legyen tele fájdalommal, csalódással, örömmel, és csalódással. Legyenek mélypontok, és magaslati szerelmek. Csak történjen valami csodálatos, valami megindító, valami, ami igazi, ami csak az enyém. Amit örökre a szívembe zárhatok, és magaménak tudhatok az idők végezetéig. Nevetni akarok. Igazán. Hisz, most semmiről nem szól az életem, semmi sem érdekel, pedig belül égek, és csak arra várok, hogy megnduljak lefelé a lejtőn. A szívem már dobog, érzem a fuvallatot az arcomon, de mostmár ideje lenne elindulni a saját utamon, nem csak nézni másokat, és az szerencséjüket fürkészni. Tapasztalni, megízlelni az életet, tudni, milyen, amikor összedől az egész világ. Ha most nem indulok, el fogom mulasztani azt a kort, amikor a legjobb, és a legrosszabb dolgok történnek. Ha fájnai kell ahhoz, hogy megértem, akkor legyen úgy. Nem fogok megfutamodni előle. Ha a döntéseim rossz következményekkel járnak majd, hát csak jöjjenek, szembe fogok nézni velük, és lehet, hogy sírni fogok, és szenvedni, gyötrődni, de végre lesz miért élnem. Lesz komolya célom. Nem fogom megbáni a döntésemet, mert ami itt folyik, itt bennem, az nem élet, csak valami vágyósád az élet iránt. Ha csak a jövőre várok, akkor lemaradok a jelenről, azt pedig nem engedhetem meg.

Csak jönne már, csak itt lenne.

Juj, basszus, már augusztus van. Ez egyáltalán nem zsír... ;( Annyira gyorsan elment ez a nyár, már alig van belőle. Ráadásul az augusztus amúgy is hatalmas para... lószar. Az augusztus olyan, mint a vasárnap. :( Najó, annál azért valamennyivel jobb, de hasonló. :S

Az a csávóm meg... Akit mostantól... nem is tudom...mondjuk Zsombinak fogok nevezni. Csak azért, mert ebből még véletlen se lehet következtetni a nevére. xD De am kajak nem. Témyleg nem ez a neve. :) Szóval Zsombor... nem, egyáltalán nem akarok találkozni vele. Csak egyre jobban bedilizek tőle, mert fogalmam sincs, hogy mi a fenét akar tőlem. Vááá. Álmos vagyok. Mert háromkor aludta el, és negyed nyolckor keltem. Csicsikálni akarok, és fáj a fejem. nyeeeee. najó, abbahagyom a hisztit. :P

Tiszta őrült vagyok. Kábé... egyik percben; Faszom, nem megyek bulizni, mert szarok az egészre. A köviben meg; Jee, Buliiizni akarok, most!! Komolyan mondom, már magamon se bírok kiigazódni, saját magamon. Most mondjuk pont abban a fázisban vagyok, hogy Dokk Beach nélkül meghalok. Szal, muszáj menni. Csak mikor?? És kivel??? Csak mennék, meg jönnék. Ennyike. :) Kajakra. :) De tényleg. :)

De most tényleg, én igazán nem kérek sokat. Csak egyetlen1 szabad éjszakát, még csak azt se, hogy eljöjjön az a személy, akiről nem veszek tudomást perpillanat. Olyan szupcsi lenne. :P De sajna, most ezt dobta a gép. Majd ha elkezdődik a suli, akkor lesz ami leköt, szal szerintem nem nagyon lesznek ilyen jellegű problémáim. :) Ja, és keményen elhatároztam, hogy VELE nem fogok foglalkozni. Azaz, ugyanúgy teszek, mint eddig. XD De még csak gondolni se fogok rá. Higyje csak azt, hogy szarok a fejére, ami igaz is. Ő egyszerűen nem elég jó hozzám. Nem akarom, hogy történjen köztünk valami komoly. Egy más tipusú srácnak tartogatom magam. xD Pesze, most ezt mondom, aztán meg lehet, hogy valami partyn fogom először. Ki tudja, benne van a pakliban. Nem mondom, hogy örülnék neki, de ez van. Ha ennek kell történni, ha csalódnom kell, ha szar kell, hogy legyen, akkor nem fogok menekülni a sorsom elől.

Most valahogy olyan jól elvagyok. :) Pedig semmi extrát nem csináltam, de úgy érzem, hogy teljes az életem. Ja, és am nem kell az a fasz... AZ. Nem. Volt egy teljes éve, és nem élt vele. Amúgy is, valami különlegesebb srácot akarok, olyat, aki szerelem első pillantásra. :) Majd ráérek még szórakozni az ilyen alakokkal. Egyenlőre csak elvagyogatok. :D

Ma lehet, hogy még felhívom a Fruzsit, hogy majd a 7végén menjünk el valahova. Holnap reggel megyek edzeni, és gyak akkor az a nap is jó lenne. De a szombat meg még okaybb. Jaj, meg SP koncertre akarok már menni, de rohadtul. Mostmár majd megkérem apát, hogy vigyen el... csak az a fos, hogy kb 150 kmre van mind1ik helyszín, és én meg itt pocsékolom a benzint ilyenere, amikor válság van. xD Asszem az mondjuk okay lenne, ha elmennék Tiszafüredre, ahol valami stranon lesz a koncert, és akkor fürdünk, és közben meg koncert. mert csak koncetrárt én faszt fogok 132 kmet menni. :$

Kedves... Ő annyira kedves számomra. Ő... akit nem is ismerek igazán, mégis annyira a szívem közepén van. Röhej az a reakció, amit eredményezett bennem.

Amikor látom, úgy érzem, mintha ő valahogy félig én lennék. Csak nézem gyönyörű arcát, és alig érzem a könnycseppeket, amik végiggurulnak az arcomon. Nem a fájdalomtól, hanem valami egészen más, titkos dologtól, amit nem is értek. Nem... nem a szerelem. Az nem lehet, ez valami teljesen új.

Amikor meghallom a hangját, mintha tudnám, mit fog mondani. Mintha minden gonolatát megérezném előre, s ekkor nevetek. A hangja varázslat, ami mosolyt csal az arcomra, és nevetést. Amikor őt hallom boldog vagyok, és semmi más nem számít. Nincs akkor senki, csak ő.

Ahogy nézem őt amint mozog, figyelem minden apró gesztusát, s ezek már jól ismerem. Azt hiszem, tetszik a mimikája.

Nem... ezt most meg nem lehet fogalmazni. Csak azt tudom, hogy amikor látom őt, az olyan, mintha itt lenne mellettem, akkor olyan boldog vagyok, mint soha életemben, akkor nyugodt vagyok, de egyerre sajog a szívem, és ver gyyorsan, de ugyanakkor mintha meg is állna. A térdem remegne, de már rég összeestem.

Mert Ő nekem a világ, a minden, az élet, a jókedv, a szerelem, a szerencse. Ő nekem egy angyal, egy ördög, de ő nekem az Isten. Ő ugyanakkor egy srác, egy álom, egy vágy, egy győztes, egy test, egy érzés, egy életcél.

Mert nélküle semmi nem lenne. Ő motiválja minden cselekedetemet, s csak az érdekel, ami vele kapcsolatos. Amikor nem tudom, hogy hol van, vagy mit csinál, nyugtalan vagyok, és ideges. Mintha az egyik felem tulajdonképpen mindig vele lenne. Olyan sokat tudok róla, de mégis olyan keveset. Csak nézném, hozzá sem érnék, csak bámulnám őt, s az nekem maga lenne a mennyország. Ha érezném, az illata örökre velem maradna, s mindörökké a legcsodálatosabb eszencia maradna a szívemben.

Szánalom, ami itt összehordok, s cseppet sem tudtam megírni, amit érzek. De valahogy mégis... így van. Még a fájdalom is csoda nekem, ha ő okozza. Még a szomorúság is jókedv, ha ő csal könnyeket az arcomra... Csak nem lenne ilyen messze tőlem.

Jó lett SP új klipje a Más volt. Hatalmas lájk. Alapból ez az egyik kedvenc számom a cdről, és a klip meg pont olyan lett, amilyenre én csináltam volna. :)

SP amúgy eléggé bírom. Sőt, jobban bírom, mint kellene, de majd kiheverem. Nem vagyok az a tipikus rajongó alkat, de kétségtelen, hogy ő iránta most tényleg rajongok. Pedig am soha semmiért ne szoktam oda lenni. Most meg tökre más... Őt őszintén megszerettem, és nem tudom elfelejteni. Akármennyire is igyekszem. Pedig jobb lenne, mert csak megrontja a viszonyomat egy csomó emberrel.

De ezzel most annyira nem akarok foglalkozni. Holnap délelőtt talcsi, beülünk mekibe, aztán talcsi Vikával, és Margit sziget. :P Jó lesz. Lehet, hogy benézünk hajógyárira, ha lex időnk. Majd eldől. Juj, de menék már bulizni. Csak intézkedni kéne. De ami késik, nem múlik. Ez a nyár egyszerűen nem múlhat el peaches nélkül. Azt nem engedem!!! :) De nem, komolyan nem. Ha kell, mindenkinek hazudni fogok, és futni, rohanni, ha kell. Bármire hajlandó vagyok. És az sem érdekel, hogy ki lesz ott, a barátaim közül, csak 1 valaki jöjjön el, hogy ne legyek egyedül, amúgy meg csak jól akarom érezni magam, mert nem is emlékszem, mióta vágyom már arra, hogy bulizhassak egy jót.

Nem hinném, hogy túl magasak az elvárásaim, úgyhogy nem fogok csalódni. Csak minden jöjjön össze, úgy, ahogy én szeretném. :) Könyiiiiiii

Annyira nincsen kedvem most elmenni. Habár, legalább telik az idő a buliig. :) Meg a tegnapi nap nem csináltam semmi izgit, és olyan unalmas volt. :S:( A mai napon majd busszal megyünk, múltkor vonattal mentünk, és bedöglött a légkondi, úgyhogy fantasztikus volt az idő. Habár, szerintem azért annyira nem volt tragikus, de körülöttem mindenki ott hisztériázott...

A buliba nem fogok táskát vinni, mert teljesen fölösleges. Azt mondta az angoltanárom, akivel gyakran beszélgetünk erről, hogy nem lehet sehova lerakni, úgyhogy fölesleges. Semmi kedvem egész este cipelni, ahhoz meg pláne nincs kedvem, hogy minden másodpercet azzal töltsek, hogy figyeljem, nehogy ellopjanak valamit belőle. Najó, tényleg le kéne kattannom erről a buli-témáról. De mostmár komolyan. Csakhogy semmi izgis nem történikm amiről írhatnék, vagyis, inkább semmi, ami ennyire érdekel.

A neon.hu-ne széttörtem egy szerencsesütit, erre mi jött ki: Ne feledd, az igazság mindig kiderül. Haj... fantasztikus jóslat... ez most kellett. Ez a buli nem derülhet ki. Nem!! És nem is fog. Mert ismerek valakit, aki meg tudja akadályozni, és meg is fogja. Remélem. Könyörgöm neki. :)

Most olvasgattam a blogomat egy kicsit, és elképesztőnek tartom, amikor egykor Ó-ról gondoltam. Annyira furcsa, hogy az egész elmúlt, és semmit nem érzek. Igen, be kell látni, ez nem volt igazi szerelem. Ő csak egy srác a sokból, aki megtetszett nekem, és többet képzeltem a dolgokba, mint kellett volna. Hiba volt, de most, hogy minden érzésem a múlté, nyugodt szívvel elmondhatom, hogy hál Istennek, vége van.

Az a vicces, hogy az a másik srác, akiről írtam, hogy bámul, na vele májusban egész máshogy alakoultak a dolok. Tudom, hogy tetszem neki, annyi jelét adta, na, ő most hiányzik egy picikét. Vicces, de igaz. Annyira azért nem, de hiányzik. Bárcsak itt lenne, vagy láthatnám valahol. Nyugtalanító, hogy nem láttam már több mint 1 hónapja. :(

Jaj... Nem is tudom mi volt velem az utóbbi időben. Egyszerűen úgy éreztem magam, ahogy Miley énekelte a dalában... "I can't find my way home anymore". De most újra hazataláltam, és mintha egyszerre minden okay lenne. Ez a Soproni nyaralás is betett, ahol sokszor voltam egyedül, és nem éppen az élet napos oldalát láttam. Most viszont pörgök 1000rel, és tényleg boldogabb vagyok, mint az utóbbi időben bármikor. Új célok vannak előttem, esélyek, errearra. :D

Holnap elutazunk Szilvásváradra, szerencsére most csak 3 napra. Nem is bírnék ki többet. Szeretek itthon lenni, szeretem, hogy minden olyan közel van, hogy bárhova mehetek, hogy itt vannak a barátaim. Ez most így jó. Végre elkezdődött számomra a nyár, és sokkal jobban érzem magam, mint bármikor. Remélem nem kerülök újra olyan rossz lelki állapotba, mint a múltkor. De most inkább felejteném a múltat, úgyhogy inkább a jövőbe tekintek. :P

Az egyik legjobb barinőm hamarosan 16 éves lesz, és ennek örömére csapunk egy kis bulit a Dokk Beachen. Semmi olyan különös nem lesz, azon kívül, hogy oltári jó lesz, sok baráttal, meg végre eljutok oda... Mármint a beachre. :) Istenkém, télen mennyit álmodoztam erről, és most talán megvalósul. És tudom, hogy semmi rossz nem fog történni, mert nem engedem Józan leszek, és anélkül fogom jólérezni magam, hogy bármit is innék. Senki, senki nem fog engem ott alkoholra bírni. Jaj, Istenem, csak ekkor is gondoljam ezt, könyörgöm. Hadd legyen elég erő, és tartás bennem. Sikerülnie kell, egy percre se szabad meginognom.

Jó régen írtam, és nem is annyira azért, mert nem volt időm. Inkább... nem is tudom. Kedvem?? Hát tény, hogy az se volt sok, de igazából el voltam foglalva mindenféle hülyeséggel. Már majdnem túl vagyunk a nyári szünet felén, és eddig semmi egetrengető nem történt. Pedig én annyira szeretném. Nem akarom, hogy úgy múljon el a nyár, hogy ugyanaz a kislányka maradjak, aki voltam, és hogy így kelljen bemennem a suliba. Azt akarom, hogy történjen valami fenomenálisan izgalmas, valami robbanásszerű, és hogy sok minden változzon meg. Pesze abban reménykedek, hogy ez mind pozitív dolog lesz. :) 

Augusztusba úgy tűnik végre teljesül az egyik álmom, és megyünk bulizni a hajógyárira. Esküszöm, azt hittem már sosem jutom el oda. Pedig néha eszeveszettül vágytam rá. Ez nem nagyon változott, amikor elkap a hangulta, ölni tudnék azért, hogy mehessek.

Amúgy épp az Álom.netet nézem, vagyis próbálnám nézni, mert épp tölt a vidi. Nem annyira rossz film, mint gondoltam. Bennem azért motoszkál valami vágy, hogy olyan barbi legyek, mert a főszereplő csajszi. Najó, sosem bírnék annyira hisztis meg nyávogós lenni, de azért egy napra szívesen lennék szőke, csini barbilány. :)

Nah... holnap megyünk osztálykirádulni. Csodálatos... :S Már nem mintha ne szeretném az osztályomat, de most egyszerűen nincs hangulatom semmihez, úgyhogy kicsit nehezen lehetne mostanság feldobni. Eszterbomba megyünk, 2 napra. Egy ilyen cigizős, drogozós bagázzsal külön élvezet lesz. De legalább elmarad a zongorám.

Tegnap este felhívott a legjobb barátnőm, és nagyon sírt. Azt mondta, összeveszett az anyukájával, és nem bír otthon maradni, úgyhogy végül átjött, és itt aludt. Szegénykém szülei nemrég váltak el, de nem ez volt az egyetlen, ami miatt kivolt. Egy srác nemrégiben megfenyegette, hogy meg fogja ölni. De az alak nem volt 100as, tényleg volt valami pszihés gondja. Pedig régen még barátok voltak, aztán meg a barátnőm nem akart járni a sráccal, csak a barátja szeretett volna lenni. Szóval, napjában hússzor hivogatta, meg vagy 5 üzit küldött, hogy ki fogja nyírni. Úgyhogy a barátnőmék nem tehettek mást, feljelentették a sráct, akit 6 rendőr vitt el a suliból. Ha velem ilyesmi történne, nem is tudom, mit tennék. Teljese bepánikolnék, és ki se mozdulnék itthonról.

Nah, asszem most megyek aludni, de még ahhoz sincs kedvem. beeee

Cuz baby when you're with me
It's like an angel came by, and took my to heaven
(It's like you took me to heaven girl)
Cuz when I stare in your eyes
It couldnt be better
(I don't want you to go oh no sooo)

So let the music it blast
We gon' do our dance
Praise the doubters on
They don't matter at all
Cuz this lifes to long
And this love's to strong
So baby know for sho'
That I'll never let you go
 

Ismerős érzés. Azt se tudom, hogy hol áll a fejem, hogy mi akarok, vagy, hogy egyáltalán mit kéne akarnom. Ami lehet, hogy nem is egyenlő azzal, hogy mi jó nekem.

Nem, azt kétségkívül tudom, hogy mit szeretnék, hogy mire vágyom. Énekesi karrierre. Az jó lenne, ha azt megkapnám, semmit mást nem kérnék többé.

Persze ez nem oldaná meg a mostani problémáimat, de az érzéseket most lezárom magamban, nem akarok többet rájuk gondolni. Olyan rohadt egy hely ez a Föld!! Minek kellenek érzések. Annyival egyszerűbb lenne. Nem kell nekem szerelem, bárcsak ne éreznék soha, semmit, és akkor soha senki nem bánthatna.

Pedig tudom, hogy ez érzelmek fontosak, szerelem, szeretet, a sajnálat, vagy amit akkor érzünk, amikor meghal valamelyik ismerősünk, a kimondhatatlan fájdalom, a féltékenység; pontosan tudom, hogy mind fontosak, de ezek taszítják sírba az embert. Szóval, köszönöm, én nem kérek belőlük.

Csak tudnám, hogy fogom leélni az életemet anélkül, hogy valaha is szerelmes lennék. Az mondjuk elég szar lenne... :D

"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom, Nem akarom gyengeségem mutatni. Remegek és átfut rajtam a hideg, Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet! Könnyeim kezdenek száradni arcomról, Nem szabad a rosszra gondolnom már. Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam, Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam."

Ezt e verset ugyan nem én írtam, kicsit mgis tükrözi azt, ahogy érezni szoktam. Mostanában kicsit túlságosan gyakran is. respect

Olyan csodás kedvem van most. :D Ma írtam egy dalt, ami meg mondjuk pont arról szól, hogy szakítás, meg h a csaj a padlón van, de elképzeltem, milyen klip lenne belőle. Valami olyasmi, hogy fehér ruhában, éjjel egy temetőben lennék, egy fehér zongorával. A többi meg legyen titok, hátha egyszer tényleg összejön. :D

Sok dalt írtam már, de egyiki se tetszik annyira, mint ez. Jó lenne írni hozzá zenét is, és felstudiózni a Gábornál majd valamikor.

Nade!!! ... ... o.O.o Azt se tudom, mit mondjak. Holnap annyira nincs kedvem suliba menni. Najah... ez most tartalmas volt. Kinek van?? Miért nem lehet itthon maradni, és SPt bámulni, meg hallgatni. Vagy még jobb, elmenni a koncertre. Vagy a legjobb XD randizni vele. Abba mondjuk belemennék.

Jaj, Krisztián, és úgy szeretlek téged. Csak azt tudnám, miért. A külsőség az egy dolog. Meg az is az, hogy ő a világ legszebb embere, ezt nyíltan vállalom. De ettől még nem lehet imádni valakit.

Azon gondolkodtam, szolizik e. Olyan szép barna a bőre, pedig alapból olyan tipus mint én. Valamit biztos csinál magával, mert nagyon szépséges kis bőre van. Nekem is kéne kicsit barnulni, de félek, hogy bőrrákot kapok. :(

Monjuk a naptól is azt kapnék, de egyszerűen nem akarok ilyen fehér lenni, mert az kicsit gáz. Szóval most nem tudom, mit kéne tennem. Barnítókrém?? Talán nyáron majd kiprbálom, de év közben nem merem, mert ha foltos leszek, úgy be nem tolom a képem a suliba. XD

Ma volt az SP koncert. Azt kell mondjam, Krisztián minden idők egyik legtökéletesebb embere. Minden megvan benne, amit kívánnék, de azt pontosan tudom, hogy nem nagyon lenne időm rám, akkor sem, ha a barátnője lennék. Minden hétvégén legalább három fellépés, hétköznap tanul, dolgozik, és ott vannak neki a Tv-s szereplések, interjúk. Nehéz élete lehet, azonban nyilvánvaló, hogy szüksége van valakire, én mégis attól félek, nem tudom megadni neki azt, amire vágyik. Pedig én már így is szeretem, nem mondom, hogy nem kéne megküzdenie értem, de tagadhatatlan, hogy valahogy megszerettem. Fontos lett nekem, s az a vicces, hogy ő meg csak annyit tud rólam, hogy egy Jázmin nevű lány vagyok, akinek kék a szeme. Vajon gondolt már rám, akár csak egyetlen másodperc erejéig?? Azt hiszem, ebben azért bízhatok, hiszen sokszor nézett már rám, de tudnék benne olyan érdeklődést kelteni, amilyenre vágyom? Lehetne nekünk közös jövőnk? Belé tudnék szeretni, úgy igazán? És ő? Szerelmes lenne belém?

Kicsit szánalmasnak érzem, hogy ilyen kérdések fogalmazódnak meg bennem. :S Főleg, hogy azt sem tudom, ki is ő igazán, én mégis kiskutyaként bármit megtennék érte. Maga a szánalom felsőfoka, elismerem. De nem szégyenlem. Semmit sem szégyenlek, ami Krisztiánnal kapcsolatos. Büszke vagyok minden pillanatra, amit vele töltök, s minden gondolatra, ami az agyamban megfogant róla. Ezt persze miért is palástolnám?? Csakhogy, ez olykor próblémákhoz vezet, különösen az osztálytársaim, és a rosszakaróim körében.

De ők azok, akik nem érdekelnek. Hogy találok ki ebből az útvesztőből? Tudom  egyálalán mit várok el a sorstól, vagy csak hagyom, hogy vigyen a víz, oda, ahol nem akarok lenni?

Én túl nagy tervekkel jöttem a világra, túl nagy elvárással élem az életem, s túlságosan hiszek a holnapban, pedig nem teremhet minden meg a lábam alatt. Talán 15 évesen még nem kéne elköteleznem magam, de a döntés az az én dolgom, s úgyis ott lesz a vállamon a súlya, addig amig meg nem oldom valahogy az életem.

Valakinek miért olyan egyszerű? Miért van az, hogy valaki tökéletesen születik? Miért van valakinek meg mindene, mig sokan a semmiért küszküdnek?? Hogy lehet, hogy egyes emberek sose tudnak megtanulni valamit, mig mások már egyből a tudással születnek? És ha már itt tartunk, miért nem én vagyok az az ember? Nem várok el sokat, csak egy lökést, valamit, ami jelzi, hogy jó úton haladok az életemben.

És ezennel be is szüntetném a lelki ömlengést. :D

Igazából sok minden történt mostanság, csak már ott tartok, hogy nem tudom, miről írtam, és miről nem.

Most nem is tudom, hogy mihez lenne kedvem. Megnézni valami jó sorozatot? Az mondjuk okays lenne. Mondjuk a True blood össze részét. És természetesen semmi kedvem hétfőn suliba benni, holnap tanulással tölteni a napot meg pláne nem. Úgyhogy jobb híján beillesztek egy képet SPről. :D

Ma volt húsvéti SP koncert Budapesten. Nagyon jó volt, főleg, hogy szakadt az eső. De szerencsére mi nem áztünk, ugyanis a színpad fölött volt valami sátor, és az a színpad előtti 2-3 mátert is szárazon tartotta. Így egy hajszál híján, de nem lettünk vizesek.

Az odajutűs azonban kicsit kalandosra sikeredett. Megbeszéltük a barátnőmmel, hogy háromnegyed 4kor találkozunk a Kökin. Már 15:40 volt, mikor fölhívtam, hogy mikorra ér oda. Ő meg mondta, hogy még vagy húsz perc lesz. Nekem nem volt jegyem, ezért elmentem a határ útra, hogy bérletet vegyek magamnak, és lementem a metróhoz. Fölhívtam a barátnőmet, hogy szálljon fel a legutolsó kocsiba, mert én is oda fogok. Aztán, amikor már hallottam, hogy jön a metró, kaptam egy üzenetet a barátnőmtől, hogy hívjam fel. Én meg arra gondoltam, hogy biztos azért írt, mert nem tudott felszállni, úgyhogy inkább ott maradtam. Fölhívtam a barátnőmet, hogy miért írt, ő pedig mondta, hogy felszállt. Én meg persze nem. Úgyhogy kénytelen voltam megvárni a következő metrót.

Ahogy az beért elém egy ismerős arcot láttam az ablaküvegen keresztünk. Ó, a szőke srác volt ott. Csakhogy nem egyedül. Jobb oldalán ott ült, az osztálytársam, akiről már meséltem, hogy neki is bejön. Azt hittem, kiszállok, és a sínek közé vetem magam. A lány egész végig olyan fölényesen mosolygott, Ó meg néha rám pillantott, de amúgy valamit éppen mesélt a lánynak, aki mindenen csak nevetett, bármit is mondott. Iszonyú érzés volt, a szívem úgy dübörgött, mint ami nagyon ki akarna ugrani a helyéről.

Akkor gondolom ezek most összejöttek. Nekem meg nem marad más, mint az, hogy végignézem, ahogy nyalják falják egymást. Egészségükre.

Hála istennek, már elkezdődött a tavaszi szünet. Igaz, eddig jóformán semmi értelmesnek mondhatót nem csináltam. Egyik barátnőm letöltötte nekem az Evernight 3. részét. Az első fejezetet olvastam, és közben fordítottam is. A másodikat már nem fordítottam, hanem simán csak elolvastam. És végül rájöttem, hogy nem én leszek az az ember, aki lefordítja ezt a könyvet. Csak az, hogy az első fejezetet lefordítsam kb 5 órát vett igénybe, az pedig, hogy elolvassam a másodikat, 20 percet. :D

Már csak az a kérdés, olvasom e tovább, vagy kivárom a júniust. Szeretném. Magyarul sokkal jobb. Nem csak azért, mert úgy minden egyes szót megértek, hanem mert az, hogy kikeresek minden szót kicsit elveszi a varázsát a dolognak.

Ha kibírtam 4 hónapot, akkor kibírok még 3at. Meg jó lenne mondjuk más könyvekkel elterelni a figyelmemet. Már ki is néztem magamnak egyet. Az a címe, hogy Félúton a sírhoz. Meg el kéne olvasni a True blood többi részet is. Bár abból amit legutóbb olvastam rohadtul untatott, alig bírtam túljutni rajta. Ráadásul tele van szexel, ami nem nagyon érdekel. Nekem azért még mindig jobban tetszenek a tiniregények... XD.

HÉTFŐN MEGYÜNK SPÜLNI. XDXD VÁ! Már alig várom. Jó lesz, csak ne legyenek olyan rohadt sokan. Meg ne legyen ott egy nyuszi sem, mert ha meghallom ezt a szót, felpofozom azt aki kiondja.

Am vége a szőkével. Azaz a nyuszival. Komolyan mondom, örökre vége. Egyszerűbb lenne az élet, ha soha többé nem kéne látnom, de ez elkerülhetetlen, tekintve, hogy egy suliba járunk, s valahogy olyan szerencsétlen vagyok, hogy mindig mellém áll be a büfében. Én meg olyankor elaraszolok mellőle, s próbálok rá se nézni. De meg kell tanulnon együtt élni vele. Még itt lesz több, mint 2 évig. Azaz, nem élhetek úgy évekig, hogy csukott szemmel járok a folyosón, s attól rettegek, hogy összefutok vele. Nem, ezt nem csinálhatom. Ő számomra nem szabad, hogy létezzen, s ha ennek így kell lennie, hát akkor így is lesz.

Hogy értessem meg magamal, hogy hagyjam a picsába??? Hogy fogadjam el, hogy egyáltalán, le se szarja a fejemet? Hogy kerülhetem el örökre, hogy rá se kelljen néznem többé? Hogy???

Sehogy. Ilyen egyszerűen nem létezik. Úgyis látom, minden nap, s ha látom, mindig föltámad bennem a remény. Pedig, nem kéne, komolyan nem kéne, mert a jelek szerint... hát nem is tudom. A szemembe néz, amikor lát, de nem tudom mit kéne tennem. Érdeklem, csak egy kicsikét is??