Kedves... Ő annyira kedves számomra. Ő... akit nem is ismerek igazán, mégis annyira a szívem közepén van. Röhej az a reakció, amit eredményezett bennem.

Amikor látom, úgy érzem, mintha ő valahogy félig én lennék. Csak nézem gyönyörű arcát, és alig érzem a könnycseppeket, amik végiggurulnak az arcomon. Nem a fájdalomtól, hanem valami egészen más, titkos dologtól, amit nem is értek. Nem... nem a szerelem. Az nem lehet, ez valami teljesen új.

Amikor meghallom a hangját, mintha tudnám, mit fog mondani. Mintha minden gonolatát megérezném előre, s ekkor nevetek. A hangja varázslat, ami mosolyt csal az arcomra, és nevetést. Amikor őt hallom boldog vagyok, és semmi más nem számít. Nincs akkor senki, csak ő.

Ahogy nézem őt amint mozog, figyelem minden apró gesztusát, s ezek már jól ismerem. Azt hiszem, tetszik a mimikája.

Nem... ezt most meg nem lehet fogalmazni. Csak azt tudom, hogy amikor látom őt, az olyan, mintha itt lenne mellettem, akkor olyan boldog vagyok, mint soha életemben, akkor nyugodt vagyok, de egyerre sajog a szívem, és ver gyyorsan, de ugyanakkor mintha meg is állna. A térdem remegne, de már rég összeestem.

Mert Ő nekem a világ, a minden, az élet, a jókedv, a szerelem, a szerencse. Ő nekem egy angyal, egy ördög, de ő nekem az Isten. Ő ugyanakkor egy srác, egy álom, egy vágy, egy győztes, egy test, egy érzés, egy életcél.

Mert nélküle semmi nem lenne. Ő motiválja minden cselekedetemet, s csak az érdekel, ami vele kapcsolatos. Amikor nem tudom, hogy hol van, vagy mit csinál, nyugtalan vagyok, és ideges. Mintha az egyik felem tulajdonképpen mindig vele lenne. Olyan sokat tudok róla, de mégis olyan keveset. Csak nézném, hozzá sem érnék, csak bámulnám őt, s az nekem maga lenne a mennyország. Ha érezném, az illata örökre velem maradna, s mindörökké a legcsodálatosabb eszencia maradna a szívemben.

Szánalom, ami itt összehordok, s cseppet sem tudtam megírni, amit érzek. De valahogy mégis... így van. Még a fájdalom is csoda nekem, ha ő okozza. Még a szomorúság is jókedv, ha ő csal könnyeket az arcomra... Csak nem lenne ilyen messze tőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.