De most komolyan... Minden nap ugyanaz... minden nap csalódni egy emberben, ezt nem lehet túl sokáig bírni. Dehát, egyszerűen muszáj.

És ezt a töketlen fasszopót!! Ilyet még nem pipáltam. Stíröléskirály, de annyira egy kis puhapöcs. Már nem is tudok mit mondani rá. De ha meglátom, legszívesebben öngyilkos lennék. Annyira haragszom magamra miatta. Ez az egyik legrosszabb az egészben. Mintha teljesen felemésztené a józan eszemet.

 De holnap... csak 11ig leszek a suliban, utána meg megyünk egy versenynek a prezentációjára, utána meg még egy írói versenyre is megyek. Úgyhogy legalább lesz, ami lefoglalni. Már nem mintha így nem lenne. Most is annyira fáj a fejem. Legszívesebben elájulnék, nem is értem, hogy bírom.

Az egyik barátnőm elolvasta az egyik novellámat, és azt mondta, úgy írok, mint az egyik volt ismerőse, aki végül öngyilkos lett. A lány vezetett blogot, és azt olvasgatom. Igazából kicsit ijesztő dolog olyasvalaki legbelső, személyes, és valódi gondolatait látni, aki tulajdonképpen... halott. Közben meg belegondoltam, hogy ha én is meghalok, és valaki elolvassa a blogomat... hát, enyhén idiótának fog tartani. Igazából nem nagyon szeretek keseregni azon, hogy mennyire szar a világ, és hogy senkinek sem kellek. Mert hiszem, hogy mindig van olyan személy, akinek éppen rád, vagy a segítségedre van szüksége. Jó, persze az igaz, hogy az élet néha kicsit nagyobb pofont ad a megérdemeltnél, de hát Istenkém, az élet nem igazságbajnok fairséggel, és csupaszívvel. És pont attól leszek erős, hogy fel tudok állni, és nem kesergek, és nem választom a könnyebb megoldást. Jó, ezzel nem azt akarom mondani, hogy az öngyilkosok mind hülyék, de szerintem sokan túlreagálják a problémáikat. Nincs olyan fájdalom, amit ne lehetne orvosolni. Hm... milyen optimistán állok hozzá az élethez. :) Tulajdonképpen az öngyilkosok mind színészek. A saját tragédiájuk főszereplői. Azt hiszik, hogy az milyen jó dolog, hogy feláldozzák az életüket fájdalmukban, és hogy mennyire különleges, és nagy bátorságot igénylő, nemes cselekedet, pedig rohadtul nem. Ahhoz, hogy egy mozdulattal véget vess az életednek semmi erő nem kell, de ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetből is fel tudj állni, komoly belső akarat, és hit kell. És lehet, hogy én állandóan azt írom, hogy "öljön már meg valaki... " de valójában ez csak amolyan szófordulat. Olyan... hát, most egyszerűbb lenne meghalni. De tulajdonképpen a meghalás minden napnál egyszerűbb. Nem is beszélve arról, hogy mekkora fájdalmat okoz a szeretteinek az, aki véget vet az életének. Undorítóan önző cselekedet. Igenis, csinálja végig, addig, amíg csak tudja. Én körmeimmel kapaszkodnék az életemhez, ha a halál el akarna cibálni, és küzdenék. Szóval, ezt tanácsolom mindenkinek, aki olyasmin goldolkodik, hogy öngyilkos legyen. Azonnal verje ki a fejéből ezt a gondolatot, és kapja össze magát. Arról nem is beszélve, hogy az öngyilkosság Isten előtt megbocsálthatatlan bűn. Bár én annyira nem vagyok hívő... sőt, semennyire nem vagyok hívő. De ez mondjuk egy érdekes dolog. Na mind1. Ennyike. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.