Ma volt húsvéti SP koncert Budapesten. Nagyon jó volt, főleg, hogy szakadt az eső. De szerencsére mi nem áztünk, ugyanis a színpad fölött volt valami sátor, és az a színpad előtti 2-3 mátert is szárazon tartotta. Így egy hajszál híján, de nem lettünk vizesek.

Az odajutűs azonban kicsit kalandosra sikeredett. Megbeszéltük a barátnőmmel, hogy háromnegyed 4kor találkozunk a Kökin. Már 15:40 volt, mikor fölhívtam, hogy mikorra ér oda. Ő meg mondta, hogy még vagy húsz perc lesz. Nekem nem volt jegyem, ezért elmentem a határ útra, hogy bérletet vegyek magamnak, és lementem a metróhoz. Fölhívtam a barátnőmet, hogy szálljon fel a legutolsó kocsiba, mert én is oda fogok. Aztán, amikor már hallottam, hogy jön a metró, kaptam egy üzenetet a barátnőmtől, hogy hívjam fel. Én meg arra gondoltam, hogy biztos azért írt, mert nem tudott felszállni, úgyhogy inkább ott maradtam. Fölhívtam a barátnőmet, hogy miért írt, ő pedig mondta, hogy felszállt. Én meg persze nem. Úgyhogy kénytelen voltam megvárni a következő metrót.

Ahogy az beért elém egy ismerős arcot láttam az ablaküvegen keresztünk. Ó, a szőke srác volt ott. Csakhogy nem egyedül. Jobb oldalán ott ült, az osztálytársam, akiről már meséltem, hogy neki is bejön. Azt hittem, kiszállok, és a sínek közé vetem magam. A lány egész végig olyan fölényesen mosolygott, Ó meg néha rám pillantott, de amúgy valamit éppen mesélt a lánynak, aki mindenen csak nevetett, bármit is mondott. Iszonyú érzés volt, a szívem úgy dübörgött, mint ami nagyon ki akarna ugrani a helyéről.

Akkor gondolom ezek most összejöttek. Nekem meg nem marad más, mint az, hogy végignézem, ahogy nyalják falják egymást. Egészségükre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.