Október van. Már másfél hónapot sikeresen végigszenvedtünk az évből. Zsombor... drága, elképeszően szexis, és szégyenlős Zsombor. Istenem, hogy lehet, hogy semmit sem változtál?? Vagy, talán mégis?? Picikét mégiscsak.

Kezdjük ott, hogy mindenki szerint az én hibám, hogy nem vagyunk együtt, és sajna van benne valami. :( Annyira próbálkozik szerencsétlen, de én hűvös vagyok, mint egy jégcsap, és bármit csinál úgy pereg le rólam, mintha egy vastag kőfal lenne közöttünk. Úgy viselkedek, mint aki még csak nem is észleli őt. o.O.o.

Hát igen... nem lehet azt mondani, hogy futnék utána. Pedig amikor látom, hogy néz rám, hihetetlen, hogy nem kap el, cipel be a mosdóba, és... xD Én is néha legszívesebben letépném róla a ruháit. :) Kicsit talán túlságosan hűvös vagyok vele... Istenem, de szar volt a nyár, mennyit szenvedtem. De mégis, semmiség volt ahhoz képest, ahogy mostanában szenvedek miatta. Olyan egyértelmű jeleket küld, annyira evidens, hogy rohadtul bejövök neki, még mindig nem adta fel, hogy az már egyszerűen fáj.

Am más... nem nagyon van. Mármint, semmi extra nem történik mostanában. Csak egy dologban vagyok biztos. Én arra születtem, meg van írva, hogy Zsomborral legyen az első... Ő egy fontos valaki az életemben, egy lényeges, és nélkülözhetetlen megálló az életemben. Abban nem vagyok biztos, hogy ő, Ő, de benne van a pakliban. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.