Ma volt az SP koncert. Azt kell mondjam, Krisztián minden idők egyik legtökéletesebb embere. Minden megvan benne, amit kívánnék, de azt pontosan tudom, hogy nem nagyon lenne időm rám, akkor sem, ha a barátnője lennék. Minden hétvégén legalább három fellépés, hétköznap tanul, dolgozik, és ott vannak neki a Tv-s szereplések, interjúk. Nehéz élete lehet, azonban nyilvánvaló, hogy szüksége van valakire, én mégis attól félek, nem tudom megadni neki azt, amire vágyik. Pedig én már így is szeretem, nem mondom, hogy nem kéne megküzdenie értem, de tagadhatatlan, hogy valahogy megszerettem. Fontos lett nekem, s az a vicces, hogy ő meg csak annyit tud rólam, hogy egy Jázmin nevű lány vagyok, akinek kék a szeme. Vajon gondolt már rám, akár csak egyetlen másodperc erejéig?? Azt hiszem, ebben azért bízhatok, hiszen sokszor nézett már rám, de tudnék benne olyan érdeklődést kelteni, amilyenre vágyom? Lehetne nekünk közös jövőnk? Belé tudnék szeretni, úgy igazán? És ő? Szerelmes lenne belém?

Kicsit szánalmasnak érzem, hogy ilyen kérdések fogalmazódnak meg bennem. :S Főleg, hogy azt sem tudom, ki is ő igazán, én mégis kiskutyaként bármit megtennék érte. Maga a szánalom felsőfoka, elismerem. De nem szégyenlem. Semmit sem szégyenlek, ami Krisztiánnal kapcsolatos. Büszke vagyok minden pillanatra, amit vele töltök, s minden gondolatra, ami az agyamban megfogant róla. Ezt persze miért is palástolnám?? Csakhogy, ez olykor próblémákhoz vezet, különösen az osztálytársaim, és a rosszakaróim körében.

De ők azok, akik nem érdekelnek. Hogy találok ki ebből az útvesztőből? Tudom  egyálalán mit várok el a sorstól, vagy csak hagyom, hogy vigyen a víz, oda, ahol nem akarok lenni?

Én túl nagy tervekkel jöttem a világra, túl nagy elvárással élem az életem, s túlságosan hiszek a holnapban, pedig nem teremhet minden meg a lábam alatt. Talán 15 évesen még nem kéne elköteleznem magam, de a döntés az az én dolgom, s úgyis ott lesz a vállamon a súlya, addig amig meg nem oldom valahogy az életem.

Valakinek miért olyan egyszerű? Miért van az, hogy valaki tökéletesen születik? Miért van valakinek meg mindene, mig sokan a semmiért küszküdnek?? Hogy lehet, hogy egyes emberek sose tudnak megtanulni valamit, mig mások már egyből a tudással születnek? És ha már itt tartunk, miért nem én vagyok az az ember? Nem várok el sokat, csak egy lökést, valamit, ami jelzi, hogy jó úton haladok az életemben.

És ezennel be is szüntetném a lelki ömlengést. :D

Igazából sok minden történt mostanság, csak már ott tartok, hogy nem tudom, miről írtam, és miről nem.

Most nem is tudom, hogy mihez lenne kedvem. Megnézni valami jó sorozatot? Az mondjuk okays lenne. Mondjuk a True blood össze részét. És természetesen semmi kedvem hétfőn suliba benni, holnap tanulással tölteni a napot meg pláne nem. Úgyhogy jobb híján beillesztek egy képet SPről. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.