Mostanában annyi minden történik velem, egyetlen napon, hogy tényleg bosokallok. Ma, amint megláttam Ót, azt hittem, leesek a lépcsőn, a következő, amire gondoltam, meg az volt, hogy szeretem, és a fenéket!!! Nem fogom elfelejteni. Pillanatnyi elmezavar. Már én sem tudom amúgy, hogy mit akarok. Vagy, hogy mi lenne a legjobb nekem. Jó, azt tudom. Kétség kívül az lenne a legjobb, ha azt is elfelejteném, hogy létezik, de nyilvánvaló, hogy nem fog menni.

Am a csaj, akinek szintén tetszik az osztályból, ma sírt. Szegény. Én azért sajnálom egy kicsit. Nyilvánvaló, hogy Ó az ő fejét legalább annyira le se szarja, mint az enyémet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.