Ma... csak legyen vége, és minden rendben lesz. Annyira izgulni szoktatm, hogy az hihetetlen. De menni fog. Mert itthon is ment, és mert szép és okos vagyok. XD Bár ez a kettő nem tudom hogy függ össze a zongorázással. Legfeljebb meg elcseszem. És akkor mi van? Magasról szarok a zongorára... a szüleim erőltették annyira, amikor kicsi voltam, szóval gyakorlatilag másodikos korom óta utálok zongorázni. Nem is tudom, h minek csinálom még mindig. Annyira már tudok zongorázni, hogy ha nagyon muszáj, zongorázgassak, meg kell is az éneklés miatt. De ennyi miért nem elég. 8 év???? Az nem lenne elég egy 15 éves lánynak? Ha azt vesszük, több mint a fél életemet zongorázással töltöttem. Milyen szörnyű...

De sokat gondolok majd a szép és jó dolgokra, és biztos megnyugszom. Evernight, SP, meg a szerelmem. Bár lehet, h az utóbbitól csak idegsebb leszek... :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.