Ma ugyebár elnentem a régi iskolámba. Nem volt rossz, de azért azt se mondanám, hogy minden nap elmennék. A tanáraim nagyon kedvesek voltak, s mint szívesen fogadtak, kérdezgettek, hogy hogy is érzem magam. A régi barátok örültek nekem, megöleltük, megpusziltuk egymást. Csak egy bökkenő van. Amokor az egyik régi osztálytársammal találkoztunk, szörnyen furcsán éreztem magam. A szívem annyira elkezdett dobogni, mialatt beszéltünk, hogy azt hittem elájulok. Tudom, hogy régen tetszett, de már jó ideje nem gondolok rá úgy. És most sem vagyok belé szerelmes. Valamiért mégis annyira megdobogtatta a szívemet. Meg persze nem bírtam nem vigyorogni meg nevetn amikor a közelemben volt. Azt mondta, kicsit se változtam, ezt bóknak vettem. Viszont egy dologban biztos vagyok. Nem vagyok belé szerelmes. Csak egyszerűen vaamiért vonzódom hozzá. És ezt el kell fogadnom, de nem kell feltétlen rágódnom rajta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.